|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 15 találat | lapozás: 1-15 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Szépfalusi István 1995. december 18.A magyar kormány dec. 18-át a kisebbségek napjává nyilvánította és ezen a napon az Országházban Horn Gyula miniszterelnök húsz magyarországi és külföldi személyiségnek, illetve szervezetnek adta át a Kisebbségekért Díjat. Az eseményen jelen volt Tabajdi Csaba politikai államtitkár és Lábody László, a HTMH elnöke. A díjazottak emlékérmet, oklevelet és 200 ezer forintot vehettek át. A díjazottak között külföldi: Sütő András író, Kató Béla illyefalvi református lelkész, a KIDA és a LAM alapítványok létrehozója, Gabriel Andreescu, a Helsinki Emberjogi Bizottság romániai elnöke, Hungarian Human Rights Foundation /New York/ négy igazgatója /Hámos László, Szekeres Zsolt, Hans Heinrich Thyssen-Bornemisza, Latkóczy Emese, továbbá Veress Bulcsú/, a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség létrehozása érdekében kifejtett tevékenységéért Orosz Ildikó, Csemadok /Szlovákiai Magyarok Társadalmi és Közművelődési Szövetsége/, Csubela Ferenc /post mortem/, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Európai Népcsoportok Európai Uniója /FUEV/, melyben kiemelkedő szerepe van Christoph Pan professzor és Komlóssy József, Szépfalusi István /Bécs/ evangélikus lelkész és irodalmár. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 20., a díjazottak névsora: Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./ Ugyanezen a napon Budapesten a határon túli magyar kisebbségi szervezetek vezetőinek csúcstalálkozóját tartották a Miniszterelnöki Hivatalban. /Magyar Nemzet, dec. 19./1996. május 18.A neves magyar kisebbségi politikus, Jakabffy Elemér születésének 115. évfordulóján Szatmárnémetiben máj. 17-én a római katolikus püspökségen harmadszor rendezték meg a püspökség és a Kölcsey Kör szervezésében a Jakabffy-napokat. A kárpát-medencei tudományos tanácskozás címe, illetve témája: Nemzetiségi társadalom és intézményrendszere. Az előadók között volt Tabajdi Csaba politikai államtitkár, Törzsök Erika, a HTMH alelnöke, Szépfalusi István, a bécsi Bornemissza Péter Társaság elnöke, Kreczinger István, a Bocskay Szövetség elnöke, Dudás Károly, a Vajdasági Művelődési Szövetség elnöke és Tóth Mihály, az Ukrajnai Művelődési Szövetség elnöke. A tanácskozáson felszólalt kutatók: Bárdi Nándor (Solymár), Vince Gábor (Szeged), Tamás Sándor (Nagyvárad, a Magyar Kisebbség főszerkesztője), Székely István (Kolozsvár), Bakk Miklós (Lugos) és Davide Zaffi (Trento). A dél-tiroli Davide Zaffi megtanult magyarul, értekezését is magyarul olvasta fel. Úgy látja, hogy az erdélyi eset bonyolultabb, mint a dél-tiroli, s az ottani modell csak a közigazgatásban alkalmazható, a romániai magyaroknak inkább a svájci kantonok mintáját kell alkalmazni. Másnap, máj. 18-án megkoszorúzták Jakabffy sírját és az ugyancsak eltemetett Paretz György /a Magyar Kisebbség volt munkatársa, a Magyar Közösség egykori főtitkára/ sírját. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 16., máj. 22./1996. november 5.Nov. 5-én átadták a Bethlen Gábor Alapítvány kitüntetéseit a Magyarok Világszövetsége székházában. Bethlen Gábor-díjban részesült: Erdélyi Zsuzsanna folklorista, Markó Béla költő, az RMDSZ szövetségi elnöke, Szépfalusi István író és felesége Szépfalusiné Wanner Márta műfordító, a bécsi Bornemisza Péter Társaság munkatársai. A Tamási Áron-díj idei kitüntetettje Pálfy G. István újságíró. Márton Áron emlékéremmel ismerték el Bohumil Dolezal prágai történész, Jáki Sándor Teodóz győri bencés tanár, valamint Sárközy Péter Rómában élő egyetemi tanár munkásságát, továbbá a Sao Paoloban működő Könyves Kálmán Szabadegyetem eddigi tevékenységét. Posztumusz Márton Áron-díjat kapott Horváth Antal csíkszentdomokosi kanonok. /Népszabadság, nov. 6./1998. július 4.Hatvanéves lenne Szilágyi Domokos, akire jún. 26-27-én kétnapos ünnepséggel emlékeztek az EMKE, a Kölcsey Kör /Szatmárnémeti/ és a Szatmár megyei Művelődési Felügyelőség jóvoltából, mert annak vezetője, George Vulturescu, maga is költő. Szatmárnémetiben, a katolikus pasztorációs központban irodalmi tanácskozással kezdődött az emlékezés /Szilágyi Domokos Napok/. Az EMKE alelnöke, Muzsnay Árpád megnyitója után a Bécsből jött Szépfalusi István, az ottani Bornemissza Péter Társaság titkára vezette a tanácskozást. Előadást tartott többek között Kádár Ferenc nagykárolyi költő, Kereskényi Sándor, Csirák Csaba, a Szent-györgy Albert Társaság társelnöke, majd Illyés Kinga műsora következett, este megkoszorúzták Szilágyi Domokosnak a megyei kórház előtti parkban álló szobrát. Másnap Nagysomkúton, a költő szülőházában megnyitották a Szilágyi Domokos emlékszobát. Az emlékszoba további emlékeket vár mindenkitől. /Sike Lajos: Irodalomtörténeti pillanat Nagysomkúton. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 4-5., Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 27./1999. október 1.Integráció és a Kárpát-medence, Esélyek és veszélyek címmel szeptember 29-én nyitotta meg kapuit Balatonszemesen az Európai Ifjúsági Akadémia első tábora. A táborba négy szomszédos országból érkeztek küldöttek. Romániából a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége, az Országos Magyar Diákszövetség, az Ifjúsági Keresztyén Egylet és a Romániai Magyar Diákújságírók Egyesülete, Szlovákiából a Diákhálózat és a Magyar Ifjúsági Közösség, Ukrajnából a Hallgatói Önkormányzat, Jugoszláviából pedig a Vajdasági Ifjúsági Fórum és a Vajdasági Magyar Diákszövetség vesz részt a rendezvényen. A politizáló fiatalok együtt keresnek válaszokat a Közép- és Kelet-Európai államok euroatlanti integrációja során felmerülő kérdésekre. A tábort Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke, Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke és dr. Tabajdi Csaba országgyűlési képviselő, a Magyar Kisebbségvédelmi Egyesület elnöke nyitotta meg. Az előadók között szerepel Inotai András, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének igazgatója, Balogh András egyetemi tanár, a Magyar Külügyi Intézet főigazgatója, Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, Gálfalvi Zsolt, A Hét főszerkesztője, dr. Tabajdi Csaba képviselő, Várady Tibor, a Közép-Európai Egyetem professzora, Bodor Pál, az Európai Újságírók Szövetsége magyar tagozatának elnöke, Kovács László, a Magyar Szocialista Párt elnöke, Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke, Szépfalusi István bécsi evangélikus lelkész, Komlós Attila református lelkész. /Európai Ifjúsági Akadémia. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./2000. október 27.Okt. 26-án Csíkszeredában, a Székelyföld szerkesztőségében került sor a folyóirat nívódíjának átadására, amelyet az idei döntés Oláh-Gál Elvirának ítélt a lapban megjelent interjúkért, illetve Kányádi Sándornak az októberi számban megjelent versciklusáért. A díjátadás eseménye évfordulós ünnepséggel esett egybe, ugyanis most három éve indult a Székelyföld. Ferenczes István költő, a folyóirat főszerkesztője nyitotta meg az ünnepséget. A Székelyföld kulturális folyóirat a szépirodalom mellett a történelem, a néprajz, a képzőművészet területére is betekintést nyújt. A díjátadáson és lapévfordulón jelen voltak a bécsi Bornemisza Irodalmi Társaság Hargita megyében előadókörúton lévő tagjai, Szépfalusi István, Szépfalusi Wanner Márta és Antal Imre. /Ferencz Imre: Harmadszor díjazott a Székelyföld. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 27./2000. október 27.Erdélyi körútja soárn Gyergyószárhegyre látogatott a Bornemisza Péter Irodalmi Társaság küldöttsége /Szépfalusi István és hitvese, a műfordító Wanner Márta/. Szépfalusi István ausztriai magyar evangélikus tiszteletes, miniszterelnöki tanácsos, a társaság alapító titkára elmondta, hogy a társaság 35 esztendő alatt 150 romániai magyar írót, költőt, irodalomtörténészt, színészt mutatott be Nyugaton. A Bornemisza Péter Irodalmi Társaság 1960. márc. 20-án alakult. A társaság 3-4 éve a Magyar Írószövetség regionális szerve lett. Szépfalusi a Magyar Írószövetség választmányában a Londonban élő Sárközi Mátyással együtt képviselik a nyugati világot. /Bajna György: Szép falusi este Gyergyószárhegyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 27./2001. május 29.Tízéves születésnapján, május 21-én köszöntötték a Kriza János Néprajzi Társaságot a bécsi Bornemissza Péter Társaság tagjai: Szépfalusiné Wanner Márta, Antal Imre és Antalné Sebestyén Ágnes. A bécsi Bornemissza Péter Társaság az ausztriai magyarság centruma, ennek volt alapítója és vezetője Szépfalusi István lelkész egészen 2000-ig. Meghalt a pásztor, mi lesz a nyájjal? - tette fel a kérdést Szépfalusiné Wanner Márta, aki az Antal házaspárral együtt jelenüket, lehetőségeiket és terveiket is bemutatta. Ők viszik tovább Szépfalusi hagyatékát és az Ausztriai Evangélikus Egyház Lelkigondozó Szolgálatát. Antalné Sebestyén Ágnes Erdőszentgyörgyről származik, férje, Antal Imre pedig csíkmadarasi. Ők a kortárs magyar népi kultúra közismert terjesztői Ausztria-szerte és a magyar szórványban mindenütt. /A bécsi Bornemissza Péter Társaság. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 29./2002. szeptember 23.A bécsi Bornemisza Péter Társaság képviselőit fogadja vendégként a bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Társaság. Az ausztriai vendégek a fővárosi Petőfi-házban szept. 26-án lépnek a bukaresti közönség elé, Engem környül vettek az kevély nímötök című irodalmi műsorukkal. Közreműködik Szépfalusiné Wanner Márta műfordító, aki férjének, Szépfalusi István írónak a munkásságát folytatja a Bornemisza Társaság élén, Antalné Sebestyén Ágnessel és Antal Imrével együtt. Az esten szó lesz a magyar-magyar irodalmi kapcsolatokról, a szórványosodásról és a 40 éves az Ausztriai Magyar Lelkigondozó Szolgálatról. A vendégeket Molnár Szabolcs egyetemi tanár, a Petőfi Társaság alelnöke mutatja be. /Vendégségben a bécsi Bornemissza Társaság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./2002. december 2.Nov. 29-én Székelyudvarhelyen az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány kuratóriuma szűkebb körben köszöntötte a 75 éves Sütő Andrást, majd nov. 30-án a 70, 75, 80 évet idén betöltő irodalmárokat tüntették ki ünnepi rendezvényen. A díjazottak között szerepelt Faragó József néprajzkutató, a csángó népballadák gyűjtője, Fodor Sándor író, akit sok-sok regény és novelláskötet mellett főként a Csipike szerzőjeként ismernek, Jánosházy György író, kiváló Shakespeare-fordító, Marosi Ildikó irodalomtörténész, a Molter-életmű és az erdélyi irodalom nagy búvárlója, Sütő András író, drámaíró, valamint Szász János író, az európai kulturális jelenségek egyik legjobb értelmezője. Pomogáts Béla nyújtotta át az ünnepelteknek a Magyar Írószövetség emléklapját. Kiosztották ugyanakkor a Híd-díjat is, melyet az erdélyi magyar irodalom külföldi népszerűsítésében szerzett érdemeiért Szépfalusi Márta, a nemrég elhunyt kiváló bécsi író és lelkész, Szépfalusi István özvegye vehetett át. A díjazottak nevében Fodor Sándor köszönte meg az elismerést, majd az est a bécsi Bornemisza Péter Társaság tagjainak barokk- és népzenei előadásával zárult. Az eseményen (az EMIA elnöke, Lőrincz György meghívására) jelen volt az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány kuratóriuma mellett a frissen alakult Erdélyi Magyar Írók Ligájának választmánya is. /Sántha Attila: Az idős írókat köszöntötték. = Krónika (Kolozsvár), dec. 2/2002. december 6.Lőrincz György író, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány kurátora rámutatott: azzal a céllal alakították meg az alapítványt" hogy egyrészt támogassák a pályakezdő fiatalokat, másrészt pedig azokat, akik megértek már egy tisztes öregkort. Az alapítvány nyújtotta támogatást a mecénások határozzák meg, többnyire az Illyés Közalapítványtól kaptak támogatást; a Hargita Megyei Tanács is támogatta őket, két éve a Communitas Alapítvány is. A támogatóknak köszönhetően 1996-97-ben kiírhatták az első pályázatot, amely az erdélyi magyar faluról szóló szociográfiai írásokra, szerzőkre irányult. Ezt követte az esszépályázat, amelynek díjazott írásait a Látó folyóirat közölte. A novellapályázat szintén sikeres volt, a munkákat ugyancsak a Látó közölte. A regénypályázatra 105 kézirat jött be, a nyertesek munkáit pedig a Pallas-Akadémia Kiadó támogatásával két kötetben meg is tudták jelentetni. Az egyik volt az Orient Lux című regény, Gáspár B. Árpád műve, a másik pedig Zsidó Ferenc, Penckofer János és Balogh László díjazott kisregényeit tartalmazta. A díjosztás és ünnepség mindig november végére esik. Idén először kiosztották a Hídépítő elnevezésű díjat is - ezt ezután minden évben azoknak adják, akik a legtöbbet tették az erdélyi magyar irodalom külföldi megismertetéséért, népszerűsítéséért. Ezt a díjat most posztumusz Szépfalusi Istvánnak, feleségének, Szépfalusi Mártának adták át. A kitüntetett öregek között volt Faragó József akadémikus, Fodor Sándor, Jánosházy György, Marosi Ildikó, Sütő András és Szász János, aki betegsége miatt nem tudott eljönni. A 2003-as évben a figyelmet a kritikára irányítják. /Ferencz Imre: Hagyományos díjazás, hagyományos köszöntés. Beszélgetés Lőrincz György íróval, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány kurátorával. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 6./2004. március 26.A tizenöt éve Budapesten élő Beke György író tanulmányokat, interjúkat, portrékat tartalmazó kötete /Makacs realizmus – Tanulmányok, interjúk, portrék, I–II. kötet, Közdok, Budapest, 2003/ széles sávot fog át az időben, közel hatvan évet ölelnek fel, az Új Székely Népben 1946-ban megjelent írástól napjainkig. A kisebbség ügyeinek szószólójaként munkálkodik – ez Beke György írói munkásságának legsajátosabb, legjellemzőbb vonása. A sorskérdéseinkhez való viszonyulást jelzi, hogy kik kerülnek vizsgálódásai középpontjába: Veres Péter és Móricz Zsigmond, Illyés Gyula és Féja Géza, Tamási Áron és Czine Mihály, továbbá Nyirő József és Kós Károly, Bánffy Miklós és Molter Károly, Horváth Imre és Szabédi László, Páll Árpád és Lakatos Demeter, Veress Dániel és Sütő András, Kántor Lajos és Cseke Péter, az anyaországi Pomogáts Béla, a vajdasági Hornyik Miklós, a felvidéki Duba Gyula, a müncheni Juhász László és Borbándi Gyula, az amszterdami Kibédi Varga Áron, a bécsi Szépfalusi István, a cambridge-i Gömöri György… /Máriás József: Beke György: Makacs realizmus = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 26/2005. május 19.A Romániából nyugatra emigrált, bécsi lakhelyű Antal házaspár a magyarság és Isten szolgálatát tekintik elsődleges feladatuknak. Istenes és világi énekek, versek, balladák és történelmi dokumentumok szövegeinek előadásával járják a magyarlakta településeket. Legutóbb Boldogfalván és Székelyudvarhelyen jártak. Antal Imre elmondta, hogy Ausztriában sok római katolikus egyházi ünnepet állami ünneppé nyilvánítottak, és ilyenkor elutaznak előadásokat tartani. Megjelent CD-re rögzített adventi, karácsonyi koncertjük Istengyermek címmel. Ősinek mondható karácsonyi dalokat énekeltek citera, mandolin, furulya, tekerőlant, néhol pedig orgona kíséretével. Kezdetben Szépfalusy Istvánnal indultak el, aki 2000-ig a Bornemissza Irodalmi Társaságnak, valamint az ausztriai magyar lelkigondozó szolgálatnak az ügyvivője volt. Erdélyben 1995-ben hangzott el először előadásuk. Szeretnének Erdély minden templomában legalább egyszer énekelni. /Bágyi Bencze Jakab: A magyarság és Isten szolgálatában. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 19./2013. május 14.A hiteles értelmiség közösségmegtartó ereje„Volt egyszer egy temesvári magyar szabadegyetem” A Belvárosi Református Egyházközség, Újvárossy Ernő termében dr. Matekovits György, az Ormós Zsigmond Közművelődési Társaság elnöke tartott előadást Temesvár elmúlt közel 40 esztendejének szabadegyetemi életéről. A Kisencitől Isauráig, avagy Volt egyszer egy temesvári magyar szabadegyetem című vetítettképes előadásra az Ormós jubileum alkalmából, a Bánsági Magyar Napok keretében került sor. A rendezvényen részt vettek az egykori múzeumalapító temesi főispán, Ormós Zsigmond Magyarországon élő leszármazottai, közreműködtek a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház művészei. Kiválóan dokumentált, szellemes stílusban megfogalmazott előadása során dr. Matekovits György felidézte az 1978-ban Kisenciklopédia néven induló magyar szabadegyetem hőskorának eseményeit. „A hiteles értelmiséginek – hivatásán túl – hihetetlen társadalom megtartó ereje van. Voltak ebben a periódusban olyan intellektuális szakmák, amelynek művelőinek nem volt szabad emigrálnia! A körülmények ellenére is a helybennmaradás jelentős pozitív példa volt. A külföldre távozás a polgárok sokaságát megingatta a reményteljes jövőképben. Akkor és Itt hőstettnek nem az emigráció, hanem az itt maradás számított! A temesvári magyar ajkú lakosság lelki és értelmiségi magatartását, életét, a ’89-es változásig – kis túlzással – a bárányok összebújásához hasonlítanám, amikor dörög és villámlik, mindannyian szorosan egymáshoz simulunk!” A temesvári magyar szabadegyetem előadássorozata prof. dr. Salló Ervin (1929–2009) egyetemi vegyészprofesszor irányításával indult el az 1970-es évek végén Kisenciklopédia néven. Salló tanár úr vezéregyéniségként ápolója és fáklyavivője volt a temesvári magyar felnőttoktatás patinás hagyományainak. „Állítom, hogy előadásai a mai Mindentudás Egyeteme TV sorozat színvonalával vetekedtek!” – mondta dr. Matekovits. Az 1980-as évek elején, a mindinkább erősödő magyarellenes ellenszélben dr. Matekovits György vette át a Kisenciklopédia irányítását. „Kéthetes rendszerességgel zajlott rendezvényeinken felvonult a temesvári magyar értelmiségi gárda egész palettája.” – mondta az előadó, aki a teljesség igénye nélkül 141 nevet sorolt fel a Kisenciklopédia jeles előadói közül! „Az ismeretterjesztés nehéz műfaj! Nemcsak szaktudás, széles látókör szükséges hozzá, hanem írói véna is, és egyfajta megszállottság, mely sugárzásba vonja a hallgatót. Az ismeretterjesztésben a szaktudás igényessége fog kezet a megértetés és a meggyőzés művészetével. Egy jó előadó sikeresen ver hidat a szakemberek kicsiny és a laikusok népes tábora között. Irodalmi, zenei, képzőművészeti valamint tudományos ismeretterjesztői rendezvények sikeres sorozata igazolta, hogy egy nagyváros maroknyi magyar felnőtt lakossága kedveli és igényli a népfőiskolai típusú felnőttoktatást.” Emlékezetes előadást tartott a Kisenciklopédia keretében többek között dr. König Frigyes entemológus, aki meghatottan bevallotta: életében először tart előadást anyanyelvén! Az előadók sorából nem hiányzott, a temesvári és aradi és aradi értelmiség színe-java mellett, Kányádi Sándor költő, Csép Sándor és Herédi Gusztáv, a Korunk szerkesztői, Salat Levente rendszermérnök (ma egyetemi tanár) és sok mások neves ember. A Kisenciklopédia 1990-ben felvette az Ormós Zsigmond Közművelődési Társaság nevet. A rendszerváltás utáni időszakban olyan jeles anyaországi vendégelőadói voltak, mint Budai Ilona népdalgyűjtő, előadóművész, Kóka Rozália, a bukovinai székelyek szervezetének elnök asszonya, népdalgyűjtő, meseíró, Tavaszi Noémi képzőművész, Béres András mesemondó, előadóművész, Birinyi József, a népi hangszerek mestere, Szépfalusi István bécsi tiszteletes, író, prof. dr. Márki Iván, a Hamilton College (USA) professzora, Tóth Imre szegedi gimnáziumi tanár vagy Detrekői Ákos, az MTA levelező tagja. A jelenlevők néma felállással emlékeztek a Kisenciklopédia és az Ormós Zsigmond Társaság előadóira, akik már nem lehetnek közöttünk. Az Ormós Zsigmond Közművelődési Társaság 1993-ban emléktáblát helyezett el Kós Károly temesvári szülőháza falán. 1997-ben restauráltatta a Győrödi úti 1848-as emlékművet. A Társaság 1990 után erőfeszítéseket tett névadója, a Temesvárt magyar kultúrvárossá változtató Ormós Zsigmond emlékezetének méltó ápolása érdekében. 1994-ben emléktáblát avattak Pécskán, Ormós Zsigmond halálának 100. évfordulóján. A Társaság birtokában számos Ormós relikvia van, 2011-ben pedig az Ormós Zsigmond Társaság közvetítésével került sor a temesvári Szépművészeti Múzeumban Ormós Zsigmond egykori főispán 1873-ban festett portréjának átadó ünnepségére. A festményt Csicseri Ormós Zsigmond Budapesten élő leszármazottai adományozták a temesvári múzeumnak. A temesvári szabadegyetemi élet közel négy évtizedes múltját felidéző rendezvény is Ormós-momentummal zárult: Borbély B. Emília és Tar Mónika színművészek A Banya sziklája című Ormós korrajzból és romániai úti élményeiből olvastak fel néhány részletet. Az eseményen jelen levő Ormós leszármazottak köszönetet mondtak dr. Matekovits Györgynek, Szekernyés Jánosnak, Miklósik Ilonának, Szász Enikőnek és a temesváriaknak Ormós Zsigmond emlékezetének ápolása érdekében tett szolgálatukért. Kisencitől Isauráig A rendezvény végén választ kaptunk arra a kérdésre is, miért Kisencitől Isauráig volt dr. Matekovits „kisenciklopédiás” vérbő stílusban megfogalmazott előadásának a felcíme. „Amikor a Kisenci csúcsfordulaton működött, esténként két órán át nézhettük a TV-ben a kondukátort. Mára a tudományos ismeretterjesztés Kisenci színvonalát „felülűberelte” a kábeltelevízió Animal Planet, Discovery és ki tudja még hány és hány tudományos csodacsatornája, amelyek ontják a lélegzetelállító képeket. Ami pedig véglegesen „betette az ajtót”, az volt, amikor egy hűséges, kitartó és állandóan jelenlevő tagtársunk – 1998-ban – megkérdezte: …a szerdai rendezvény véget ér, amire kezdődik az Isaura? (Mariana? Alehandró? Dallas? stb…)” A hogyan továbbra vonatkozó kérdésünkre dr. Matekovits György az alábbiakat nyilatkozta a Nyugati Jelennek: „Változtak az idők, változtak a körülmények –azokkal a stratégiai megoldásokkal, amelyekkel eddig operáltunk, ma már nem lehet embereket összehozni. Mind kevesebben vagyunk: 1990-ben 40 000 magyar volt Temesváron, ma már jóindulattal is csak 15-20 ezren vagyunk. Megszaporodtak a magyar civil közösségek: nyugdíjas klubok, nőszövetségek, baráti, társas körök alakultak, ahol a látványosan fogyatkozó temesvári magyarok közül jószerivel mindenhol ugyanazok voltak/vannak jelen. Még egy fórumot működtetni csak azért, hogy a nyugdíjasklub vagy egy másik civilszervezet tagsága egy másik napon elmenjen egy másik helyszínre, nem egy építő, lendületet hozó dolog. Természetesen részt veszünk minden olyan közművelődési rendezvényen, mint a Bánsági Magyar Napok, besegítünk ott, ahol lehet, adjuk a nevünket hozzá, a szervezési kultúrát, amit az elmúlt közel négy évtizedben összeszedtünk, elsajátítottunk. A hogyan tovább kérdésre azonban nem tudok úgy válaszolni, hogy valami újat, izgalmasat ígérjek!” Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2014. október 16.Beszélgetés Szőcs Géza elnökkelPEN Club-vezető először Aradon Tekintve, hogy a Magyar PEN Clubnak egyetlen elnöke sem járt még tudtunkkal Aradon, kihasználtuk a ritka lehetőséget, amikor Faludy György emléktáblájának a Jelen Házban történt leleplezésén részt vett Szőcs Géza, a jelenlegi elnök is. – Elnök úr, tudomása szerint, járt-e eddig Aradon Magyar PEN Club-elnök? – A kérdésről nincsenek egyértelmű ismereteim, de nagy valószínűséggel PEN Club-elnöki vagy -főtitkári minőségben magyarországi PEN-vezető nem járt még Aradon. Ez nem zárja ki azt, hogy azok az írók, költők, akik később vagy korábban vezető tisztséget viseltek a budapesti székhelyű PEN-ben, valamikor megfordulhattak a Maros-parti városban. Elnöki minőségében valószínűleg nem járt még itt senki, talán én vagyok az első. Hangsúlyoznunk kell: a magyarországi PEN nem jelenti a magyar PEN-t. Ezelőtt 25 évvel 33 erdélyi magyar író PEN Egyesületet hozott létre a Bécsben élő Szépfalusi István lutheránus lelkipásztor, az ottani Bornemisza Péter Társaság vezetőjének a közvetítésével, menedzselésével. Később a 33 taggal létrehozott erdélyi magyar PEN egyesület beszüntette a tevékenységét, mint olyan. Ezzel kapcsolatban voltak is viszályok, ütköztek bizonyos vélemények, bukaresti, neves román írók is felvetették: mire való Romániában egy román, illetve egy magyar PEN Club, vagyis kettő? Ez a kérdés azóta is, tehát ma is nyitott. – Ha erdélyi PEN Egyesület nem működik, ki képviselői az itteni magyar írók érdekeit? – Természetesen, addig is, amíg intézményesül az erdélyi magyar PEN, a Budapesten székelő, anyaországi PEN Club nyilvánvalóan feladatának tekinti a határon túli magyar közösségek, írók érdekeinek a képviselőetét is. Ennek elég sok dokumentuma is maradt az elmúlt évekből, amikor is több nemzetközi fórumon szólaltak fel a budapesti székhelyű PEN vezetői. Példának okáért Benyhe János korábbi PEN-főtitkár vagy Csicsery Rónay Erzsébet elnökségi tag a kisebbségi nyelvhasználathoz fűződő jogok, igények és érdekek szószólóiként. A határon túli írók, költők érdekképviselőete továbbra is elsőrendű feladat számunkra, bárhogy is alakul strukturálisan az egyes PEN Clubok sorsa. A Nemzetközi PEN-nek volt egy, a Száműzött Írók PEN-tagozata, Writers in Exile, amelynek a kommunizmus idején Amerikába vagy Nyugatra száműzött írók, költők voltak a tagjai. Az elnöke egy ideig a magyar Görgey Klára írónő volt. – Melyek a PEN Clubok fő célkitűzései? A PEN alapcélkitűzéseihez visszatérve, az esztétikai értékek képviselőete és promoválása mellett tágabb értelemben is meghatározó a bárhol létező PEN Cluboknak a lelkiismereti szabadság, a kifejezési, a véleményszabadság védelme, mint az irodalom számára kardinális értékeké. Az volna a cél, hogy olyan helyzetbe jusson el a világ, és itt a jelentős írásbeli kultúrával rendelkező nemzetekről és államokról beszélünk, ahol nem csak cenzúra nincs, de öncenzúra se legyen. Éppen ezért az írók összefogását, különböző nemzetekhez, vallásokhoz, kultúrákhoz tartozó írók együttes érdekeit célozza a PEN Klub sok-sok programja, igen változatos tevékenysége. Bevallottan törekednek a politikában gerjesztett feszültségeknek a csillapítására, egy olyan, globálisan érvényes közhangulatnak a megteremtésére, amelyben lehetetlenné válik az írók terrorizálása a véleményük, nézeteik, állásfoglalásaik miatt. Rehabilitálni Wass Albertet – A Magyar PEN Club tehetne-e valamit a Wass Albert háborús bűnösségét semmissé nyilvánító per újrafelvételéért? – Wass Alberttel az a helyzet, hogy miután negatív szimbólummá vált a bukaresti propaganda hatására, az életműve még Magyarországon is megosztja az olvasóközönséget. Vannak elvakult hívei, és hasonlóképpen, fanatikus gyűlölői, ellenzői is. Csendesen hozzá kell tennem, hogy a legtöbbjük egyáltalán nem olvas Wass Albert-műveket, hanem egy politikailag mérgezett közegben áll egyik vagy a másik oldalra különböző vélemények alapján. A kérdés kultúrpolitikaiból belpolitikaivá lett. Wass Albert perújrafelvételének az előmozdítása minden magyar írónak a kötelessége, bármilyen döntés szülessen majd a perben. Mert ha a háborús bűnösségét eredményezné is, az legyen végre kimondva, a közvélekedés ne csak egy roppant kétes minőségű és összetételű, közvetlenül a II. világháborút követő népbírósági tárgyalás konklúzióira szorítkozzon. Tudni kell, hogy eddig az erdélyi magyar jogvédelemnek nem sikerült a perújrafelvételt elérnie. Habár ezzel például Kincses Előd nagyon sokat foglalkozott. Akik viszont minden eszközzel gátolják a perújrafelvételt, nyilván tudják, mit szeretnének elkerülni. Ha biztosak lennének Wass Albert háborús bűnösségében, maguk erőltetnék, hogy azt végre mondja ki egy komolyabb szakmai presztízzsel rendelkező bíróság is. Tudni kell azt is, hogy Wass Alberttel kapcsolatban nemcsak egy egyszerű bírósági eljárás folyt, hanem amikor néhány évvel a háború után amerikai beutazó vízumért folyamodott, az Amerikai Bevándorlási Hatóság szakemberei értesültek a háborús bűnösségi vádról, ezért töviről hegyére átvilágították a személyét és a tevékenységét. Mivel Wass Albert amerikai állampolgárságot kapott, ez azt bizonyítja, hogy a népbírósági ítélet felülvizsgálatra szorul. Jelen pillanatban a Magyar PEN Club Wass Albert rehabilitációjának azért nem tud a zászlóvivője lenni, mert a belpolitikai csatározásoknak a kereszttüzébe kerülne, a magyar–román viszonylatról nem is szólva. Ez tehertétel volna a PEN Clubnak, amit így is érnek támadások a személyem miatt is, mivel nekem is van egy bizonyos közéleti vagy politikai megbízatásom, amit mellesleg tendenciózusan állítanak be. Amikor elnökké választottak, leszögeztem: politikát nem akarok a Clubba bevinni. Amíg elnök vagyok, az ellen fogok fellépni, hogy a számos magyar intézményt szétvető belpolitikai feszültség a PEN Clubot is tönkretegye. Ehhez tartom magam azóta is, ezért soha nem volt olyan helyzet, hogy egy belpolitikai konfliktusban a PEN Club állást foglaljon, noha egyes esetekben sokszor konkrét, világos álláspontom volt. De azt a PEN Club falain kívül tartottam. – Ezek szerint, a PEN Club semmilyen módon nem óhajt a politikába beavatkozni, de a Wass Albert-per újrafelvételét sem szorgalmazhatja? – Nem teheti. Attól függetlenül, hogy magam íróként és független gondolkodóként azt tartom, hogy Wass Albert ügyében az egyetlen járható út a perújrafelvétel lehetne. – Nem értem a rendszerváltás utáni anyaországi kormány álláspontját sem, amivel megtagadta Wass Alberttől a magyar állampolgárságot. Az nagyban hozzájárulhatott az öngyilkosságához is. Ezzel kapcsolatban mi a véleménye? – Erre magam is hivatkoztam, ez a meggyőződésem. Egyébként csak közvetett bizonyítékaink vannak, mivel ezt az író nem fogalmazta meg szóban vagy írásban. De nem kell hozzá nagy fantázia, hogy beleéljük magunkat egy olyan író lelkiállapotába, aki egész életében magyar íróként határozta meg magát. Egész életében azokért a jogokért próbált tenni, amelyeket örökölt, illetve a neveltetésénél fogva a magyar jogállamiság tiszteletében szolgált, és amely jogok sokak szemében avíttnak, konzervatívnak tűnhetnek, a kelet-európai egész rendezéssel kapcsolatban anakronisztikusak is. Kétségtelen, hogy Wass Albert a magyaroknak nem kért olyan jogokat, illetve előjogokat, amelyekből másokat ki akart volna zárni. A magyar kultúrát szolgálta, az, hogy kirekesztő, xenofób, elfogadhatatlan eszméket szolgált volna, fedezet nélküli állításnak számít. Magam sem ismerem Wass Albert minden leírt sorát, nem ismerem a publicisztikáját, a levelezését vagy a szűkebb körben tartott előadásait. Még ha elő is kerülnének a publicisztikájában olyan elemek, amelyeket manapság erős kritikával lehetne illetni, akkor is az lenne a válasz: őt nem publicistaként kívánjuk megítélni, hanem íróként. Márpedig, ha itt tartunk, kérdem én: született-e valaha is olyan szeretettel, empátiával írt alkotás bármely nép írójától egy másik nép iránt, mint amilyen Wass Albertnek A funtineli boszorkány című regénye, amely az egyszerű, havasi román pásztorok iránti legnemesebb szeretettel ábrázolja a világukat? Ha ez a regény románul született volna meg, manapság a román irodalom mioritikus etalonja, egy olyan ikonikus mű lenne, mint a magyar irodalomban az Ábel a rengetegben. Az előítéletes, türelmetlen gondolkodásmód, amely az említett román propaganda miatt áthatja a román kultúra hangadó szereplőit, lehetetlenné tette azt is, hogy ennek a regénynek a román fordítását úgy olvassák, ahogyan kellene, ahogyan tisztességes lenne. Nem a regényt olvasták, hanem az írót meg a fordítót kezdték gyalázni. De kit érdekel az ilyesmi, amikor a legszervezettebb politikai bugyrokban vagyunk kénytelenek létezni. Bűntény-e Wass Albertet olvasni? – Manapság Wass Albert azért is aktuális, mert nálunk üldözni kezdik műveinek az olvasóit. Egy tévéadásban szenzációként fitogtatták, hogy valakit tetten értek egy Wass Albert-mű olvasása közben. Ezek szerint bűnténynek számít Wass Albert műveinek az olvasása? – Magyarországon, de Romániában is az a borzasztó, hogy a magyar irodalmi tudat alakításában szerepet játszhat egy ellenséges politikai román propaganda. Mindnyájan a foglyaivá lettünk egy erősen barátságtalan, negatívan elfogult, gyűlölködő retorikának, amelyet több mint fél évszázada Bukarestből gerjesztenek. Mi pedig elveszítettük a szuverenitásunkat abban, hogy a saját íróinkat, magunkat megítéljük, és elhelyezzük a saját értékvilágunkban. Mert addig, amíg egy bizonyítatlan háborús bűnösségi vád, valamint a magukból a Wass-művekből kimutathatatlan, retrográd nézetrendszer feltevésében fogalmazzuk meg ellenérzéseinket, általában szövegismeret nélkül, addig az egész borzasztóan infantilis színvonalat mutat. Visszatérve az állampolgárság kérdéséhez: Wass, aki egész életében, írásműveivel, mindazzal, amit csinált, a magyar nemzetet és a magyar irodalmat kívánta szolgálni, hirtelen azzal szembesült, hogy a magyar állam nem tartja őt magyarnak. Az állampolgárság valamelyest életművének az elismerését is jelentette volna, évekkel a rendszerváltás után persze, hogy megrázó élmény volt számára a visszautasítás. Az, hogy nemkívánatos személynek nyilvánították Magyarországon, miközben a demokrácia hazájának számító Amerikában teljes jogú állampolgár lehet, noha neki a magyar állampolgárság alanyi jogon járt volna, teljes lelki összeomlásba sodorhatta. Olyan családból származott, amely a nemzetnek több száz évre visszamenőleg adott kiváló szereplőket. Ha valakinek sem a nyelvismeretével, sem a származásával kapcsolatban nem merülhetett fel kétely, az éppen Wass Albert volt. Az elmondottak értelmében Wass Albertet olvasni nem lehet bűntény. És ne fogalmazzanak meg vele kapcsolatban állásfoglalást, csakis az életművének az ismeretében. – Köszönöm a beszélgetést, amit abban a reményben zárunk, hogy mégis kerül hivatalos zászlóvivője Wass Albert per-újrafelvételének, rehabilitálásának. Balta János Nyugati Jelen (Arad) lapozás: 1-15
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
